KO13 ( 420 ): Alap acél a rozsdamentes acélok között, főleg háztartási késekhez és bicskákhoz használják, mivel könnyen fenhető. A pengéket átkovácsolva vadászkésnek is megfelel. 55-56 HRC keménységű, rugalmas acél.
Böhler N695 (440C): egy manapság általánosan használt, megfelelő acél vadászkésekhez is. 58-59 HRC-re edzve éltartóssága jó, de könnyen fenhető. Aki tud zsigerelni, tudja hová kell vágni, annál 2-3-4 vadat fenés nélkül jól bír. Ez persze függ az élszögtől is. Ha kimegy az éle, még tábori körülmények között is jól fenhető. (fenőacél, polírpapír stb.)
Böhler N690: A 440C-hez képest jobb acél, magasabb keménységgel, és jobb éltartással. Az ötvözöttségében vanádiummal, és kobalttal több mint a 440C, ezért a két előbbi tulajdonság. Rozsdamentes. Magasabb értékű kések készülnek belőle, nálam ez az acél a középkategória.
Böhler K110 ( D2 ): Króm-molibdén-vanádium ötvözésű szerszámacél. 12% krómtartalma miatt 80%-ban rozsdamentes, minél szebben fel van polírozva annál kevésbé hajlamos a rozsdásodásra. Keménysége mellett – 60-61 HRC – nagyon szívós anyag, így aki strapabíróbb kést akar az nyugodtan vegyen ilyen acélból kést! Kitöredezésre kevéssé hajlamos, éltartó, de nehezebben fenhető.
VANADIS-10: Porkohászati eljárással készült, nagyon kemény, – 62-63-HRC – és nagyon kopásálló anyag, már az edzetlen anyaggal sokkal nehezebb dolgozni, mint az előzőekkel. Nem rozsdamentes, de polírozva nehezen támadja meg a rozsda.
Nagyon jó az éltartása, az oldalirányú feszítést azonban rosszul viseli, az ebből készült késsel végképp nem szabad feszíteni!!! Használója tudásától függően 10-15 vadat is rendbe tesz fenés-élezés nélkül! Fenni szinte lehetetlen, faragni vele a fenőacélt, azt lehet. Ha egyszer kimegy az éle újra kell élezni! Erre vagy rászánja az időt a tulajdonosa, vagy elviszi szakemberhez. Drága acél, magas értékű kések készülnek belőle.
ATS-34: Az egyik legjobb, sokak szerint mindenre alkalmas rozsdamentes acél. Porkohászati megfelelője az RWL-34. Mindkettő jobban tartja az élét a 440C-nél, fenni és élezni ennek ellenére könnyű. Hátrányuk az áruk, ami a belőlük készült késekben is jelentkezik.
RWL-34: Szintén króm-molibdén-vanádium ötvözésű, rozsdamentes, porkohászati acél. Így tulajdonságaiban nem látok különbséget az ELMAX és az RWL között, de mindkét acélnak vannak „hívei”, akik a saját szerettükre esküsznek. Kiválóan tartja az élét, fenése-élezése azonban egészen könnyű.
ELMAX: A Svéd Uddeholm gyár rozsdamentes, porkohászati úton előállított, króm-molibdén-vanádium ötvözésű szerszámacélja. Úgy gondolom ötvözöttsége miatt egy komolyabb minőségű acél, amit még a porkohászati eljárás is fokoz. Sajnos az ára is az értékét mutatja. Ráadásul kopásállósága miatt a munka is bajosabb vele. Ennek ellenére ez az acél váltja le nálam a VANADIS-10-et, aki nagyobb használati értékű kést szeretne, nálam ebből az acélból találja meg.
( Úgy tűnik az ELMAX acél hozza a tőle elvárt tulajdonságokat. Az egyik felhasználó felhívott: na MOST kellett egy kicsit meghúzni az acélon a kést. NYOLC DISZNÓT TETTEM RENDBE VELE EDDIG! )
( Egy másik vélemény: Kipróbáltuk a kést, nem is akárhogy: egy 120 kiló zsigerelt súlyú disznót szedtem szét vele. Mikor végeztünk, vitte a szőrt a karomon! )
Rugóacél ( 51CrV4 ): Ez az acél NEM ROZSDAMENTES! Előnye egyrészt az árában, másrészt a belőle készült kések egyszerűségében rejlik. Egyszerű fa markolattal egy könnyű cserkelőkést kapunk. Készül melegbarnított változatban, ekkor a fegyvercsőhöz hasonlóan kék vagy barna felületet kap, így nagyobb védelmet élvez a korrózióval szemben. A csak fényesre csiszolt pengefelület előbb utóbb egy patinát kap a használat során, de épp ez az oxidált felület védi kissé az erősebb rozsdásodástól. Aki vadászat után kitakarítja, és leolajozza a fegyverét, az egy ilyen késsel is boldogulni fog. Egészen jó éltartó, könnyen, és nagyon élesre fenhető.
DAMASZK ACÉL: Régebben az acél minőségének javítására kovácsolták-hajtogatták többször a kardnak, tőrnek való acélt, manapság inkább az egyediség végett foglalkoznak vele a késesek, kovácsok. A damaszkacél mintáját 2-3 féle acél összekovácsolásából a kovácsolás mikéntje adja. Lehet csak lapra kovácsolni, csavarni és újra lapra kovácsolni, de sok darabkából öszzerakva mozaikdamaszkot készíteni is. Minél összetettebb a munka, annál összetettebb az eredmény – az acél mintája. A damaszkacél rétegszámát a kiinduló darabok száma, és a hajtogatás száma adja meg. Lehet kiváló jó acél, de igazi értéke az egyediségében van.